Péntek délután van, borongós, álmosító az idő. Ülök a gép előtt, a két kutyám már régen elaludt mellettem (konkrétan horkolnak), és őszintén szólva az én agyam is minden erejével tiltakozik a produktivitás ellen.
Ismerős a helyzet vezetőként vagy HR-esként? Amikor a kávé már nem hat, de a feladatnak bizony pörögnie kellene?
A modern vállalati kultúrában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jó vezető olyan, mint egy gép: egyenletes, magas hőfokon ég a hét utolsó órájában is. De a valóság és a longevity (azaz a hosszú távú mentális és fizikai vitalitásunk) teljesen más jelzést küld. Az energiaszintünk hullámzik, és ez így van jól.
Szerintem a valódi vállalati wellbeing nem az ingyen gyümölcskosárnál kezdődik, hanem itt, péntek délután. Ott, hogy merünk-e emberként működni, és engedélyt adni magunknak (és a csapatunknak) a lassításra.
Ha a feladat megvár, engedd el hétfőig. Egy kipihent csapat hétfőn két óra alatt elvégzi azt, amit ma szenvedve négy óra alatt sem sikerülne.
Te hogyan kezeled a péntek délutáni mélypontokat a cégednél? Megy a préselés az utolsó percig, vagy jöhet a jól megérdemelt pihenés?
Vezetőként vagy HR-esként szeretnél valódi, gyakorlatias wellbeing és fókusz-alapú kultúrát építeni a csapatodban?
Lépjünk kapcsolatba egy kötetlen beszélgetésre, foglalj időpontot itt.
