Amikor reggel hétkor beléptem a Magyar Sportok Háza nagytermébe, még teljes csend fogadott. A fények már égtek, a roll-upok élére állítva várták a napot, de a tér még hallgatott. Ez a kedvenc pillanatom a rendezvényeken: az a néhány nyugodt perc, mielőtt megérkezik az első vendég, és elindul a pörgés.
A The Longevity Hub belső kommunikációs vezetőjeként számomra egy ilyen nap nem az első előadással kezdődik, és messze nem a zárószóval ér véget.
A belső kommunikáció ott kezdődik, ahogy fogadjuk egymást
Sokan azt gondolják, a belső kommunikáció körlevelekből meg előre megírt stratégiákból áll. Pedig a gyakorlatban a figyelemmel kezdődik. A csapatommal azon dolgoztunk a háttérben, hogy a regisztrációtól az első kávéig minden gördülékeny és feszültségmentes legyen. Az, ahogy belép egy előadó vagy egy vendég az ajtón, megadja az egész nap alaphangját; a biztonságos, feszültségmentes légkör pedig a legjobb táptalaja a valódi szakmai párbeszédnek.
Amikor a longevity nemcsak elmélet, hanem életmód
Jó volt látni, milyen sokszínűen kapaszkodnak össze a szakterületeink. Dr. Baucsek Katalin megnyitója után Dr. Fábián Lajos előadását már a szervezési feladatok sűrűjéből figyeltem: a krónikus betegségek megelőzése és visszafordíthatósága olyan kérdés, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni.
De ugyanígy elgondolkodtató volt Dr. Papp Ildikó előadása a skin longevity-ről, illetve a sejtszintű megújulásról vagy a mikrobiomról továbbá az alvásminőségről szóló blokkok. Fehér Éva még meg is mozgatott minket, ami a többórás ülések között kifejezetten jólesett! Ez a sokféleség mutatja meg igazán: a longevity nem egyetlen szűk divatszó, hanem a teljes életmódunk szövete.
Pódiumon a kiégésről: kíméletes működés a mindennapokban
A nap egyik legkedvesebb része számomra az volt, amikor a háttérkoordinációból átléphettem a pódiumra. A kerekasztal-beszélgetésünkön a szervezetfejlesztési és belső működési oldalról csatlakoztam a témához.
Számomra a longevity a munkahelyi mindennapokban is benne rejtőzik. A szervezeti pszichológiából ismert Karasek-modellt hoztam példaként: amikor a munkavállalótól rengeteget várunk el, de semmilyen beleszólása vagy kontrollja nincs a saját feladatai felett, a kiégés szinte törvényszerű.
Felemelő volt hallgatni a beszélgetőtársaimat – Nagy Mártát, Dr. Kun Ágotát, Balogh Anna Orsolyát és Dr. Csáva Katalint. Együtt bontottuk ki azt a gondolatot, hogy a munkavállalói igények sokfélék, és a valódi foglalkozásegészségügy nem kimerülhet abban, hogy évente egyszer kötelezően aláírunk egy papírt az orvosnál. A fenntartható teljesítmény ott kezdődik, ha kíméletesen, az emberi kapacitásokat tiszteletben tartva szervezzük meg a mindennapi munkát.
A legfőbb tanulság
A Summit telt háza és a teremben lévő energia egyértelművé tette: óriási az igény a valódi, mély szakmai diskurzusra. Bárhonnan is közelítünk – orvostechnológia, pszichológia, belső folyamatok vagy életmód –, a célunk közös: minőségi, fenntartható életet építeni.
Köszönöm a csapatnak a közös munkát, a résztvevőknek pedig a nyitottságot és a rengeteg értékes visszajelzést. A párbeszédet folytatjuk!
Ha pedig szeretnétek többet megtudni rólam, illetve hogy mivel is foglalkozom, nézzetek körül itt, a weboldalamon.
